Rádiószínpad ~
ˇ
előzetes március 19-ére...
ˇ
Március 19-e fontos évforduló, ám manapság elfelejtkezünk róla. Pedig az a
ˇ
Memento
ˇ
amire figyelmeztet, nagyonis aktuális, nagyonis ijesztő árnyakat hordoz.
ˇ
Ennyiben tehát rendhagyó rádiószínpad est lesz a március 19-i, mert emlékezni is fogok. Persze - a magam módján!
ˇ
Itt egy néhány perces előzetes a készülő műsorból...
ˇ

Kurtág Márta (egyetlen) lemeze
ˇ
abban az értelemben, hogy ez Kurtág Márta első önálló lemeze. Férjével, Kurtág Györggyel természetesen számos lemezkiadványon szerepel.
ˇ
Jó lemez. Jó felvétel. Jó előadás.
ˇ
Folytatni nem szükséges. A magam részéről - engedtessék meg ez a megállapítás egy amatőr zenehallgatótól, annál is inkább, mert a lemezek az amatőr zenehallgatóknak készülnek - egyszóval: ha valamit meghallgatok és utána éjszaka, lefekvés után újra meg újra hallgatom, akkor az a tapasztalataim szerint jó felvétel. Általában igazolják ezt a tudós elemzők!
ˇ
S ezzel be is fejezném, ha nem került volna a kezembe a Magyar Narancs január 21-i számának erről a felvételről megjelent kritikája.
ˇ
Még meg sem száradt a tinta a Palasovszky Ödön kapcsán írt bejegyzésemről (lásd: ITT ), s máris itt egy gyöngyszem, amely kíméletlenül bántó és igaztalan ítéletet mond Kurtág Márta játékáról.
ˇ
Az "írásmű" a következők jegyében született:
ˇ
1. Ha Kurtág Márta nem Kurtág György felesége lenne, akkor nem lenne lemezcég, amely kiadná ezt a lemezt, az etalonnak számító felvételek után. (S ez az otromba "megállapítás" már nemcsak Kurtág Mártát, hanem a lemezt kiadó BMC-t is sérti.)
ˇ
2. A lehetőség egy hetvenkét éves korban készült művésznek adatott meg, csakhogy ilyenkor a "suta ujjak" már nem tudnak a szükséges sebességgel játszani.
ˇ
3. Nem derül ki Beethoven avantgardizmusa, valamint a Beethovenre annyira jellemző humor.
ˇ
Sorolhatnám még, de nem sok derül ki az avatatlan leendő hallgató számára arról, hogy voltaképpen miről beszél - mondhatnám okoskodik - itt az ítész.
ˇ
Nézzük csak: öreg lenne az előadó. Most soroljam fel, hány világhírű előadó volt jóval öregebb e lemez előadójánál? Vagy tegyek javaslatot Beethoven humorával kapcsolatban az utolsó vonósnégyeseknek, vagy számos zongoradarabjának, aztán akár az operájának és így tovább a meghallgatására? (Talán érdemes a kottákba beírt egy-két meglepően szubjektív, Beethoventől származó, korántsem humoros megjegyzést is figyelembe venni.) Vajon mi készteti a kritikust arra, hogy ennyi ostobaságot leírjon.
ˇ
Mert erről szól ez a "kritika". (Olvasható: ITT )
ˇ
Na és persze arról, hogy szerzője zenei mindentudó. Még arról is értesült, hogy Beethoven olyan "félelmetesen komplex szervezőkészséggel" bírt, hogy már az 1820-as években beváltja Schönberg későbbi igényét és így tovább.
ˇ
Szóval: rémületesen primitív - és sajnos korántsem pusztán ez alkalommal történő, inkább jellemző eseménynek érzem ezt -, egyszóval rémületesen primtív, amikor egy kritikus írásában saját ismereteit fitogtatva, önmagát "megvalósítandó" ír le bántó ostobaságokat.

Hagyjuk békén Picassot!...
ˇ
Az MSzP kampány-nyitó gyűlésén elhangzott egy olyan mondat, amelyre felkaptam a fejem. Nem a beszédről, nem az eseményről, nem a politikáról, nem gyászos közgondolkodásunkról akarnék ezúttal szólni. Csak arról, hogy ebben az országban, amelynek elszomoritóan nagy része olyan szerencsétlen mentális helyzetben van, hogy még egy valamikori anekdota idézésével is vigyázni kell, mert az is a retardált gondolkodásúak igazát erősíti. Rólunk van szó, Magyarországról!
ˇ
Egy politikai beszédben talán mellékes - bár szokássá vált - a szellemeskedés. Mindenféle mondások, események, anekdoták, viccek idézése. Általában akkor szokott ez erőre kapni, amikor kevés a valódi mondandó. Ilyenkor hazai és távoli (dakota) mondásokkal fűszerezi a szónok a szövegét.
ˇ
A pontosság kedvéért ideírom: melyik mondással viaskodom ezúttal:
ˇ
"Picasso felesége nem lehetett nagyon műértő, mert egyszer azt mondta, hogy ha a férjemmel szembejönne egy olyan nő az utcán, amilyeneket rajzol, rögtön elájulna".
ˇ
Nem firtatom a szónok nézeteit, szemléletét. De ez egy anekdota - volt; vajon igaz-e vagy sem: ki tudja ma már! S ennek az életmű, az élet-tevékenység egészéből való kiragadása, nagyon félreérthető, s azokat erősíti (szinte észrevétlenül persze, hiszen mindössze egy politikai nagygyűlésen hangzott el), akik nagyon is azt gondolják, amit ez a mondat sugallhat nekik. Egy szemléletet, amit meg kellene változtatni. Amelynek megváltoztatásához mellesleg akár egy politikai színtéren elhangzott szöveg is hozzájárulhatna.
ˇ
Ami a dolog lényegét illeti, talán célszerű ajánlanom Gertrude Stein Picasso című könyvét. Itt láthatjuk azt a portrét, amelyet Picasso a könyv szerzőjéről, Gertrude Steinről festett. És érdemes idézni, amit Gertrude Stein erről a portréról ír:
ˇ
"Semmi kétség: én voltam, nagyon is én, sőt mindmáig biztos vagyok benne, ez az egyetlen képmásom, amelyen - legalábbis a magam számára - valóban, tűpontosan azonos vagyok önmagammal".
[Gertrude Stein: Picasso; Glória Kiadó, 2001. - 12. oldal)
ˇ
Az egyszerűség kedvéért (ha már nem értjük):
ˇ
hagyjuk békén Picassot!

Palasovszky Ödön
(1899-1980)
ˇ
Cseresznyeszirmok,
messze tűnt időmet, ó
felidézitek.
ˇ
(Macuo Basó haikuja)
ˇ
Magam is meglepődtem, amikor a legutóbbi rádiószínpad után többen is megkerestek egy szöveg miatt. Nem ismerték, viszont megrendítően jónak tartották…
ˇ
A szöveg Palasovszky Ödöntől származik a múlt század harmincas éveiből.. .
ˇ
Palasovszky Ödön neve jószerint ismeretlen, holott a huszadik századi magyar irodalom, költészet és színház egyik leginkább eredeti, nagy tehetségű képviselője. Nem ismert megalkuvást, s az ismeretlenséggel fizetett érte.
ˇ
A huszas évektől kezdve a megújítás, az avantgard híve. A Horthy korszak kommunistának bélyegezte, a háború után átmenetileg a helyére került (színházigazgató is volt!), ám néhány év múlva az ún. kemény diktatúra – nem tűrve Palasovszky avantgard ambicióit – teljesen mellőzte, így a következetes művész előbb keramikusként, majd kertészként tevékenykedett. Csak a hatvanas években kezdtek valamelyest figyelni rá.
ˇ
Manapság Palasovszky neve a teljes feledésbe merült.
ˇ
Ezért érhetett az a meglepetés, hogy amikor a rádiószínpadon februárban felolvastam egyik írását, s elmondtam, hogy az kitől származik: senki nem emlékezett rá.
ˇ
Vajon Palasovszky jól fogta-e fel a küldetését? Nem lett volna szerencsésebb, ha jobban „menedzseli” magát, jobban belefolyik a kis piszkosságokba, s ezzel „nagyobb nevet”, ugyan kevesebb becsületet vívott volna ki magának?
ˇ
Nem tette!
ˇ
Fontos lenne Palasovszkyval és némely társával foglalkozni mainapság: az internet-menedzserek, a mini Kubrickok és parány Bergmanok, a fülre gyógyult mobiltelefonok lovagjainak világában, akik ítélkeznek elevenek és holtak fölött, noha félműveltek és még a saját „műveik” hátterét sem ismerik, viszont mesterei a mások tehetsége leszívásának, a művészkedő bájgúnárkodásnak.
ˇ
Bizony korszakot teremtenek ezek a lovagok; az önteltség, a vélt tehetség beképzelésének szuper-menedzserei az önképzést, az önkifejezést az önadminisztrációval összetévesztő „művészkék”, a jövő lehetőségeit munka helyett politikai helyezkedéssel építők.
ˇ
S ha valamiben segíteni kell? Hát persze. Ám az a bibijük, hogy azt a vakot is átsegítik erőből az úton, aki történetesen nem is akarna átmenni. Különösen nem az ő módjukon. [Rokontémákat lásd: ITT ]
ˇ
Magasságos Teremtő! - döbben belém.
ˇ
Lehetséges, hogy ők "egyszerűen" nem nőttek fel? Bizony - lehetséges.
ˇ
Lehetséges, hogy nem képesek felnőni? Bizony - lehetséges.
ˇ
Lehetséges, hogy nem is engedték felnőni őket? Bizony - lehetséges.
ˇ
Lehetséges, hogy megannyi "rossz kisfiúval-kislánnyal" van dolgunk voltaképpen? Bizony - lehetséges.
ˇ
A jelenség - nézetem szerint - roppant áttételes és összetett, s talán éppen ezért meglehetősen bizarrnak tetsző asszociációkra késztet. Az Ószövetségben (Mózes I. könyve 2/24) ezt olvasom: "... elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez..." Valamiféle mélylélektani ok lehet ezekben a magatartási klisékben, különösen az anyához kötődő, erősen maradó szálak még a nemi identitás problémáit is feszegethetik, s ezután már csak egy lépés az egzisztenciális kényszeresség problematikája. A dologról egyébként Virág Teréz tanulmányában (lásd ITT ) találtam gondolatokat ébresztő utalásokat.
ˇ
Akármilyen különös, ezek jutottak eszembe akkor is, amikor a tiszta művész, Palasovszky, teljes ismeretlenségét kellett tapasztalnom és azóta is, naponta beszerzett „élmények” nyomán…
ˇ
Palasovszky ugyanis - felnőtt!
ˇ
Ennyi elégtételt bizonyára megérdemel Palasovszky Ödön... Hiszen még a sírhelyét is felszámolták (lásd: ITT )
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Néhány Palasovszky szövegrészlet:
ˇ
A nagy szövetség
ˇ
Barátaim, amit itt hallotok, csupa szó. De milyen szavak! Melyek süvöltve törik át szegényéletük burkát, hogy életet nyerjenek - és életet nyernek.
ˇ
Így kezdtem a beszédet újra.
ˇ
Ember! - kiáltottam feléjük - akkor - akkor - s ők messze elkerültek és szitkokkal tagadták ember-voltukat.
Ember! - mondom most alig hallhatóan - s ők csendesen lehajtják fejüket.
Reggel van, este. Nap és gondolatok ragyognak.
Egy nagy-nagy szövetséget szeretnék életrehívni magunk között és azok között, amik köröttünk élnek. A fények testvéreit keresem. Nem élhetünk így! Kössünk egymással forró barátságot.
Egy nagy szövetséget szeretnék létrehozni az élők és élettelenek közt. A Föld minden dolga és ivadéka, a gondolatok futása, a kerekek fordulata és az emberi csókok között.
ˇ
Barátaim, nem élhetünk így!
ˇ
Egy nagy-nagy szövetséget, a világ arcai kezei és szájai között! A testek és anyagok, a tekintetek és formák, a cselekedetek és szembenállások, a hangok, színek, fények, az el nem lankadó ritmusok között. Ti köztetek barátaim és azok között amiket láttok, hallotok, éreztek, tapintotok. Amiket tesztek, amiket ízleltek, éltek, amiknek részesei vagytok, amikben sodródtok föl és alá - megmásíthatatlan törvénnyel. Szövetséget az emberi homlokok és a jelenségek homlokai között. Szövetséget az emberi cselekedetek és a közösségek élete között. Azok között, amiket gondoltok, éreztek, mondotok és amiket tesztek. Azok között, amiket kezeitek formálnak és azok között, ahogy minden létező másul és alakul.
ˇ
Mert arc a ti arcotok a mindenütt jelenvaló arculatok légiójában. A mindig újuló, folyton másuló és mindig rokon arcok légiójában.
ˇ
Mert szem a ti szemetek, a szembenálló dolgok tekintetében. Mert minden egymás szemébe néz - és ez helyes.
ˇ
Mert kéz a ti kezetek a kezek seregében. De a gondolatoknak is van formáló kezük, az indulatoknak görcsös ujjaik, a szenvedélyeknek öklük és ölelésük.
Mert a lábatok láb, mely elvisz benneteket azúr utakra és ha ezek szárnyak és sebességek - így utaztok.
Mert száj a ti szájatok - kutak mély szája - szólaljatok meg, barátaim.
Mert test a ti testetek és testvére az üvegnek és a földnek, a fának, a gyümölcsöknek, - meg az állatok testének, és minden minden halmazoknak. Végtelen ez az ármádia, mely ezer színben ragyog és kiterjed és összehúzódik - hideg és izzó - és lágy és sima és érdes és kemény és hosszú - magos - messzi - keskeny - és könnyű és lélegző-lüktető és zugai vannak, sarkai lejtői csúcsai vannak, sejtjei, nedvei, szövevénye - és taszítja és zúzza és kívánja egymást - mint ahogyan ti, ti szerelmesek, magatokat és egymást sugározzátok. —
ˇ
Nap és gondolatok ragyognak. Felhők mosolyognak. És húgaitok, a szegfűk.

Mert a táncotok erők tánca. így táncol a fény, így táncolnak a hangok és munkáló és szikrázó-keringő láthatatlan szemerje minden közelinek és távolinak rajtatok túl és rajtatok innen.
Mert kering a ti atomjaitok tánca és keringenek a nedveitek, a ti piros és világos nedveitek, melyeknek ízük illatuk és melegük van, mint a föld sűrű cseppjeinek és a végtelen-világtalan fényes ködök cseppjeinek és örvényeinek és szemerjeinek, ezeknek a forró fiatal világoknak.
ˇ
Mert fantázia a ti fantáziátok, ez az ágbogas testvér, ez az örvénylő, sokasodó-egybetorkolló, élettelen-élő, ez a hajszoló-határtalan, az álmok a tervek a tengerek gyökerek ákombákomában - ez a dús-meredek-szakadékos, ez a látható, ez a láthatatlan - ez a fönt ez a lent ez a messzi-közei - ez a híd ez a part ez a láz - ez a mindent-szülő mindig-születendő - harcok szüntelen¬ szakadatlan kedve - ágbogas testvér. ˇ
ˇ
Barátaim! Szövetséget kötök közöttetek. Azok közt amik köröttetek munkálnak moccannak s amik bennetek élnek. Szövetséget. Új egyességet. Forró fiatal rokonságot.
ˇ
És mikor Magdaléna alakja feltűnt az úton, némán legeltettem szemeimet a királyi látványon.
Így szóltam hozzá: Az ám, te Ágbogas Testvér.
ˇ
Aztán Máriát kerestem, hogy mondhassam neki;
Szövetséget kötök közötted, Te legkedvesebb, közötted és a Föld ivadékai közt. A Te színeid, hangjaid, virágaid, a Te kedves állataid, gyümölcseid, fényeid, kortyaid - a Te lélegzeted és a világ lélegzete közt. Közötted és a Te álmaid között.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Homo Sapiens
ˇ
Meztelenül jöttél a Neandervölgyből szőröstestű asszonyaiddal, de immár szmokingod tökéletes, asszonyaid keble marcipán.
Bölényeidet leigáztad kőbaltád gyönyörűen kivirult az üvegházakban: virágja Taylor-System, parlament.
Börzéseid de szépen hegedülnek,
Homo sapiens homo sapiens!
Meztelenül jöttünk a Neandervölgyből s lám milyen nagy fiúk vagyunk: Csápjainkat titkárok serege tartja tisztán, esténként lakkcipőben járunk s lángoló falloszaink előtt a föld asszonyai térdrehullnak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Opál himnusz (részlet)

Üdvözöld velem a Napot, és az áramokat melyek arcodat beragyogják.
Üdvözöld velem az eleveneket és holtakat.
Üdvözölj velem mindent ami moccan, ami harsan, ami tündöklik ami száguld, ami gyújt
ami formál.
A föld erőit, a test erőit, a lélek erőit. A dolgok másuló alakját, arcát. A dolgok magvát. Gáttalan iramát.
ˇ
Akarsz másféle házat? akarsz másféle munkát?
Akarsz másféle közösséget? akarsz másféle gondolatokat?
Úgy ahogyan a lelked kívánja ?
a te szabad és bátor, nyugtalan lelked?
ˇ
Állj meg és kiálts.
Tested táncával, lelked szüntelen hangjaival.
Talán meghallja valaki
talán mások is kiáltanak.
Talán mindenki így fog kiáltani.
Talán megváltoztatja arcát a világ.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
(A fenti rajz Gerlóczi Sári műve, Virág Teréz Emlékezés egy szederfára című könyvéhez)

Pax TELEVÍZIÓ

ˇ

Kiváncsi lettem: vajon kik csinálják ezt a csatornát. Eddigi tapasztalataim szerint ilyenkor az oldal alján az Impresszum szóra kattintunk, s akkor előjön a névsor...

ˇ

A Pax televízió új honlapján ez másként van. Ha az impresszum szóra kattintok, akkor előjön egy szó: impresszum...

ˇ

No jó - mondok -, akkor ezt a csatornát maga az impresszum szerkeszti. Vagyis nem tudhatni: ki működteti ezt a tarka-barka, csupacsoda csatornát. Nem mintha a nevekkel vállalt csatornák jobbak lennének, de legalább odaírják, hogy azt, amit látunk ezek meg azok hozzák létre.

ˇ

Kutató munkába kezdtem tehát, hogy mivel adja el magát ez a csudacsatorna. Az alant következő két idézet szószerint való, s minden bizonnyal maga az impresszum hozta létre a névtelenség ködéből:

ˇ

1. Mesterkurzus - Öröm, fájdalom, tabu

ˇ
Előadók: Popper Péter, Müller Péter, Tari Annamária, Lux Elvira
________________________________________
Ha nincs az életnek transzcendens kerete, amelyen belül mindennek helye és jelentősége van, akkor minden értelmetlenné válik a világban. Illetve - minthogy az ember nehezen vagy egyáltalában nem tudja elviselni léte és a világ értelmetlenségének, értelem nélküliségének tudatát - megindul benne az értelemképzés ősi, animisztikus-mágikus-mitologikus mechanizmusa. Az élet, a világ, a köznapi lét jelentéktelen tárgyai és eseményei titokzatos jelentéssel töltődnek föl, s mint valami varázslat hatására fényleni, foszforeszkálni kezdenek; a lét titokzatos erejét s üzenetét sugározzák .

ˇ

Mármost azon tűnődöm, hogy miképpen van itt a beosztás. Ismereteimre és nézési szokásaimra támaszkodom. - Az öröm minden bizonnyal Müller Péteré, a fájdalom valószínüleg Popper Péteré, a tabu meg -isten bocsássa meg - Lux Elviráé. De mit csinál Tari Annamária? No jó, nem árulnak zsákbamacskát: a MESTERKURZUS DVD-n kapható, aki ilyen kiváncsi az áldozzon.

ˇ

Tovább kutatok tehát. Nézegetem a műsorokat. Van köztük egész jó ismeretterjesztés is, néha beletrafálnak egy tisztes alanyba, dehát azért általánosságban a régi TIT ismeretterjesztés hagyományain épül ez a csatorna (ott is beletaláltak olykor), az egész viszont itt vallami vallási-egyházi mázzal van leöntve. Ájtatos, imádságos boldogítás...

ˇ

De nézzük: hogyan adják el magukat impresszumék a műsorkoncepció összefoglalásában:

ˇ

2. A PAX Televízió témája a vallás: a négy magyarországi történelmi egyház és a nagy világvallások. Dokumentumfilmek, riportok, ismeretterjesztő sorozatok, játékfilmek és vitaműsorok foglalkoznak a hit, a liturgia, a vallásos meggyőződés és életforma, a transzcendentális gondolkodás témáival. A vallásukat a mindennapi életben gyakorló és a különböző hitvilágok iránt érdeklődő nézők egyaránt megtalálják a nekik megfelelő programokat. A PAX Televízió ismeretterjesztő jelleggel mutatja be az egyházakat, a vallási közösségek életét, közös szellemi és történelmi örökségünket. A pontosan behatárolt tematika és következetes szerkesztőelv a biztosíték arra, hogy a nézők mindig azt találják a PAX műsorán, amire számítanak: objektív tájékoztatást, kultúrált szórakozást és nyugalmat.

ˇ

Megnyugtató mondatok, nem tudom mi idegesít ebben az egészben? Hogy talán nem egészen őszinte? Ez a vélekedés rosszhiszemű előítélet szülöttje, minden bizonnyal.

ˇ

De ha a késő esti órákban beszörfölünk a Pax csatornába, akkor megnyugtathatjuk magunkat. Itt ugyanis a "Pax" felirat mellett a "Karma TV" felirat is látható, interaktív szolgáltatás, különböző jósok, mesterjósok, asztrológusok, kínai szerencsepálcák mesterei stb. bárkinek megmondják a "tutit" - már aki percenként 400.- Ft + ÁFA ellenében beszélget a szánalmas delphoi utódokkal. S csak itt mennyien vannak! Görög elődeinknek meg csak az az egy jutott volna? Alig hihető.

ˇ

Egy kis ízelítő itt, a reklámozás igénye nélkül és alaposan rövidített formában... 400.-Ft + ÁFA/perc - hiába: az üzlet - üzlet:

ˇ

Rádiószínpad márciusban...

ˇ

A tervezett időpont március 19-én, pénteken este 7 órakor...

ˇ

Március 19-e Magyarország német megszállásának időpontja - 66 évvel ezelőtt történt!

ˇ

Az ország már évek óta háborúzott a német hadsereg oldalán. 1943 januárjában megsemmisült a 2. magyar hadsereg. A zsidó munkaszolgálatosokat Ukrajnában s másutt is pusztították.

ˇ

A március 19-i megszállást követően olyan példátlan események következtek, amelyek messze meghaladták a már korábban hozott szégyenletes zsidótörvényeket, április 5-étől sárga csillaggal jelölték meg a zsidó-magyarokat, majd ezek nagyobb részét, több százezer embert - magyar állampolgárokat! - előbb gettókba zárták, majd deportálták, s a koncentrációs táborokban meggyilkolták.

ˇ

Ma rettenetes módon újra kísért ez a korszak. Az indulatok újra elszabadulóban, a társadalom jelentős része - elsősorban a fiatalok tömege - nem is emlékszik, nem is tud a történtekről...

ˇ

A történelem feldolgozatlan, zavaros "eszmék" rabságába hajt jobb sorsra érdemes fiatalokat. Az ország mindmáig az "elintézetlenség" mocsarában tengődik.

ˇ

Számomra egyrészt ezen a szerény fórumon, másrészt színházi munkám során nyílik lehetőség rá, hogy szóba hozzam mindezt. Egy hang!...

ˇ

Az alábbiakban az emlékezés két vázlatát mutatom meg:

2010. február 12-én, pénteken, este 7 órakor

ˇ

a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)

ˇ

Korányi Tamás rádiószínpada

ˇ

Abszurd! ~ Abszurd?

ˇ

Az est részletei azt feszegetik, hogy a művészek abszurd ábrázolásai abszurdak-e vagy az életünk történései abszurdak. Hogy akaratlanul vagy akarva tulajdonképpen valamennyien abszurd életet élünk... Akkor hát van-e egyáltalán abszurd?...

ˇ

Hallhatók többek között Hajas Tibor, Christian Morgenstern, Palasovszky Ödön, Eugène Ionesco, William Shakespeare, Kurt Schwitters szövegei ~ Szofija Gubajdulina, Ludwig van Beethoven , Frédéric Chopin, Jamshid Mashayekhi, Antony, Michael Jackson és mások zenéi, valamint filmrészletek, installációk, fényképek. A Jaap Blonk harmadmagával előadott - Schwitterstől származó - Ősszonátája érdekes keverése az ismert avantgard énekbeszédnek.

ˇ

A műsorral kapcsolatos információk (a műsor néhány részlete): ITT és ITT és ITT

ˇ

Hogyan is van ez?
ˇ
Összefüggések...
ˇ
[A Political Capital szerint a magyarok ötöde fogékony a szélsőjobboldali eszmékre… A magyar társadalom 52 százaléka előítéletesnek tekinthető...]
ˇ
Olvasom barátom blogját, miszerint egy média celebünk nem volt mindig ilyen, csak valahogy lett vele valami...
ˇ
Nem, nem és nem!
ˇ
Egyrészt az a meggyőződésem, hogy csak az jöhet ki valakiből, ami benne van. Lehet, hogy ez koronként nem látszik annyira - meg tévedhetünk is a megítélésükben - , de abban biztos vagyok, hogy csak az jön ki, ami már benne volt. Tudom, ismerek néhányat a celebek közül - még régebbről, amikor még nem jött ki olyan nyilvánvalóan, csak éppen kikandikált... kilógott... mint a lóláb.
ˇ
Másrészt viszont - és most nem bocsátkozom a részletekbe -, ha netán "tehetséges" volt, van, lesz a celeb, hát annál nagyobb a baj, mert akkor még gazemberségféle is van a dologban... Ami azt illeti persze lehetne vitatkozni az efféle tehetségekről. Torzult dolgok ezek ugyanis. Tehetséges valamiben, aztán mást csinál - mondjuk. De félre a jóindulattal.
ˇ
Ez, ami a "médiák"-ban megy - hogy kártyából jósolnak (egyébként az éjszaka "Karma TV"-vé vedlő, ám nappal egyházi "Pax" tévében) , hogy botcsinálta guruk mondják folyvást a "tutit", szakembereknek álcázott média-sztárok közhelyes zöldségekkel "küldik a sunyiba" a jóhiszemű pácienseket, hogy ízetlen celebek élveboncolnak, meg köpködnek, rasszistáskodnak a színpadon; aztán meg félműveltek életéről olvashatni már-már mázsaszámra rugó papírost, hogy a pletykairodalom virul, hogy másfélhetes indiai utazás avathat valakit a buddhizmus szakértőjévé... - minek is soroljam tovább. [V.ö.: ITT]
ˇ
Van rá igény - mondhatni.
ˇ
Gábor Andor írása jut eszembe, az 1920-ban Pekár Gyuláról írt opusz. Tessék a nevet behelyettesíteni:
ˇ
"A szándék lehet nemzeti — ugy-e, Gyula bácsi, maga mindig szép nemzetit akar írni, ugy-e? — de azért az írás mégsem írás, hanem izé. Nemzeti izé. Én tudom, ne sírjon, Gyula bácsi, én tudom, hogy maga szeretne, csak nem tud, de kérem szépen jön ez a büdös Utókor és csak azt kérdi, hogy a Gyula bácsi tudott-e? Hát nem tudott, ezt meg kell adni a Gyula bácsinak. Pedig milyen szép derék ember Gyula bácsi! Olyan intelligensen néz, a szemivel ki a fejibül. Úgy néz ki a szemivel a fejiből, mintha a szeme mögött volna még valami a fejibe. Osztán nincs. Nincs a Gyula bácsinak semmi a fejibe. És mikor leül írni, akkor az kigyön. A bigyilijét ennek az egész vacaknak! Hogy' van ez? Hogy' van az, hogy ami nincs, az is kigyön?... Én tudom, hogy a Gyula bácsi véres könnyeket sír emiatt otthon, én tudom, hogy nemcsak a miniszteri tárcáját, hanem a vagyonát, a nyugodt életét is ide adná nekem és eljönne helyibém emigránsnak, ha csak azt a két cvikkecskét, amit én írtam a Gyula bácsiról, nem én írtam volna a Gyula bácsiról, hanem a Gyula bácsi írta volna rólam. Nem is így. Én tudom, édes Gyula bácsi, hogy magának elég volna, ha tudná, hogy meg tudta volna írni ezt a két cvikkecskét. Ne sírjon Gyula bácsi, de ne is írjon… Ha Gyula bácsi tavaly augusztus óta csak azt tette volna, hogy egyik bléd dolgot a másik után követi el a politikában, de közben azt mondja : »hej, hogy én milyen nagyszerűen tudnék most írni, amikor ami bennem bléd van, az a politikában éli ki magát s nem az irodalomban, akkor… nem volna olyan könnyű Gyula bácsit két vállra teríteni. Így, persze, nem kunszt!... Pekár leírta magát a sárga földig… Pekár a saját tollával agyonszúrta magát, mielőtt az irodalmi csata elkezdődött volna. Pekár felzuhant a színpadra... "

[Gábor Andor: Bécsi levelek, Athenaeum Könyvkiadó N.V.; é.n. - Irókról, Pekár Gyula II., 1920. május 23.; 52-55. oldal]

Sting ~ A Winter's Night

ˇ

DVD

ˇ

Aki másfél órányi csendes meditációra, elmélyedésre, békére vágyik, feltétlenül hallgassa-nézze meg Sting nagyszerű, új DVD-jét.

ˇ

[Megszerzése nem könnyű, mert a nálunk kapható változat nem a teljes koncert!]

ˇ

A nemrég megjelent lemezzel csak részben egyezik, s míg az stúdiófelvétel, ez a teljes koncert felvétele a Durham Katedrálisból.

ˇ

Nagyszerű zenészek és kitünő zenei szemlélet. Sting tökéletesen érti a dolgát, amikor egy-egy tradicionális dalt adaptál.

ˇ

Itt két dalt idézek:

Winter ~ Tél ~ 2010

Politika!...
ˇ
A jószemű fotós szellemes ötletét idézem itt...
ˇ
Itt tartunk! Beavatkozunk, anélkül, hogy beavatkoznánk. Békét hirdetünk, ahelyett, hogy megteremtenénk.
ˇ
No jó, ez csak naivitás. Csakhogy a politika a naivitásra alapoz. Esze ágában sincs, hogy elhiggye azt, amit mond, kizárólag az a célja, hogy elhiggyék, amit mond... Aztán a hatalom fertőzte politikus [a hatalom: kórokozó - mondta egy öreg barátom -, s aki nem immunis vele szemben, az beleszédül (más híján a feleségét veri)], szóval a hatalom fertőzte politikus egyszerre mégiscsak elhiszi, amit mond, hogy ő a messiás, a kegyosztó, a megoldó, maga az úristen. Mindez a betegség kategóriájába sorolható, nagyon veszélyes betegség. Az ember - szerencsétlen mutáció; ha még a hatalom is megfertőzi: hát tragikomikus figurává válik.
ˇ
És most jön az én mániám: az ízlés - meg az arányérzék!
ˇ
"Pistike jut az eszembe, aki megkérdezi a tanárnőt: tanárnő, mért kell nekem dolgozatot írni; azért, mert ha pofára osztályzok nagyon rosszul jársz!"
ˇ
Az idézett mondat egy ismert politikus szájából hangzott el a minap, s ez önmagában is felidézi a patinás francia mondást: Le style est l'homme même - a stílus az ember maga (Buffon). De ami még elszomorítóbb, a "magas szellemiségű" ízléstelenséget nagy nevetés és hosszú taps követte - a szónok látható megelégedésére.
ˇ
Riasztó jövőképet felvázoló mondat. Sokkal többet nem is tudtunk meg, s ez lényegében érdektelen volna, ha ez a stílus nem találna befogadásra, ha ezt a performanszt a hallgatóság (a társadalom) igen nagy része nem fogadná üdvrivallgással.
ˇ
Csakhogy úgy fogadja... De -
ˇ
NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE!
ˇ
Körülbelüli száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!
Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen - azt jelzi majd a harangkongás - néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz az a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria.
Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait. „Dunainak" azért fogják hívni a köztársaságot, nehogy összekeverjék egy másikkal, az Alsórajnai Magyar Köztársasággal. Ez utóbbit akkor se magyarok lakják majd, hanem kopott öltözékű, elnyűtt alsó-rajnaiak, akik csak kabalából vették föl a magyar nevet.
Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a „magyar" szó - potom száztizenöt év alatt - igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
„Magyarni" franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam." És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és... (Itt egy csúnya szó következik.)
Más példa: „Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: „Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe."
Továbbá: „Anyuka, mehetek magyarni? - Magyarhatsz!" - lettül azt jelenti, hogy egy kisfiú elkéredzkedik moziba, s az édesanyja, némi habozás után, elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc éven felüliek látogathatják.
De hagyjuk a külföldet! Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a „vanília" helyett, mely idegen szó, a „háború" megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:
Eper
Puncs
Háború
Csokoládé
Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Fantázia a tökéletes megoldáshoz [©kövér-művek] :
ˇ

Zbigniew Herbert versét próbálom felolvasni...

ˇ

Ritka szép szöveg, szomorúan vigasztaló... Egy lengyel költő - Zbigniew Herbert - levélverse egy másik lengyel költőhöz ( Ryszard Krynicki ) - 1983-ban...

ˇ

Meghallgatható:

Az elintézetlenség mocsara…

Naponta olvasom a híreket... És szaporodnak a sokszorosan továbbított e-mailek… A rémületről beszélnek – több-kevesebb ízléssel…

ˇ
Apropó ízlés!

ˇ
Zbigniew Herbert – egy másik rémisztő korszakáról életünknek, ám mindenekre érvényesen – írta egy versében:
ˇ

„Igazán nem kellett hozzá sziklaszilárd jellem
Hogy elutasítsuk dacoljunk szembeszegüljünk
Egy cseppnyi merészség persze nem ártott
Alapjában véve mégis ízlés kérdése volt
Igazán az ízlésé
Benne a lélek rostjaival és a lelkiismeret porcaival”

Igen az ízlésről van szó és egy másik ismert mondásról: a stílus – maga az ember.

Ízléstelenség és stílustalanság árasztotta el az elintézetlenség mocsarát: hazánkat, országunkat, otthonunkat, életünket.

ˇ

Az ám

Hazám!

ˇ
A hon felkent, s általunk választott papjai olyan mértékben süllyedtek az elintézetlenség mocsarába, hogy egy öreg ember nem remélhet többé…
ˇ
Hogyan is írja Vladimír Holan a Hamlet versében?
ˇ
„Mindenesetre az is lehetséges, hogy egyszer majd
valami felrobban körülöttünk, s szeretet hull a fejünkre...
Vagy hogy a türelemből s a hosszú várakozásból
valóban megterem a remény...
Képzeld el az élet végállomását...
Egy öregember álldogál ott,
görnyed, mint szó az esőben...
»Én egy úrra várok itt, mondja,
lakást ígért, csakhogy állítólag nincs bebútorozva,
de hát nekem úgy is megfelelne.«
Esik. S ennek az öregembernek a hiszékenysége
annyira vak s annyira nagylelkű,
hogy képes magának otthonos jövőt képzelni,
s csak a megálló többi várakozója érti,
hogy az öreget
valaki beugratta... Tudják, hogy van ez:
hirtelen semmi, de végképp semmi,
már semmi nincs előttünk,
nincs pillanat, amelyben úgy éreznénk,
a jövő is mögöttünk van.”

[Kiemelések – tőlem!]

Így várjuk hát a tavaszt a rengeteg télből… Csak ennyit akartam mondani!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

[Olvasnivalók még: ITT ; a cikken belüli utalásokra (linkekre) is érdemes klikkelni!]